GütGrindah BlöodFarmah, NekroZömbieBerzerkah és Karkass Kannah Blastah bennszülött texasi földműves és idegenlégiós barbár fivérek vállvetve harcoltak a híres 1748-as második angol–magyar összecsapásnál az ausztrál sztyeppéken, ám férfias kínhalált haltak a Dzsingisz Kán és Pöl Pöt vezette ellenséges seregek keze által. Egy, a környéken őshonos (ám azóta már kihalásra ítélt) ausztrál hókecske terjesztette kórnak köszönhetően azonban mindhárman visszatértek, vérszomjasabban, mint valaha.
Együtt indultak bestiális portyákra évszázadokon át a helyi gleccserek mentén, mígnem egyik éjszaka az ausztrál-orosz határtól nem messze húzódó népszerű orosz tengerparti üdülőövezetben lemészároltak egy átutazóban lévő balkáni szeszcsempész klánt, ízletes portékájukat pedig az utolsó cseppig magukba döntötték. Kissé ittasan jó kedélyű dalra zendítettek, megalakult hát a nagyszerű Redneck Zömbiez. Néhány nappal később kegyetlenül kivégeztek egy felháborítóan népszerű Bön Jövi tribute zenekart, majd reanimált tagjaikkal kiegészülve színpadra ténferegtek a Fehérorosz Fezen fesztiválon. 2006-ot írtak ekkortájt.
A Bön Jövisek sajnos borzasztó pontatlanul játszották a számukra szokatlanul komplex ritmusképleteket, így második kivéreztetésre lettek kárhoztatva, majd három hősünk úgy döntött, ők is visszahemperednek a férgek közé, természetesen önszántukból.
Néhány évvel később egy sátánista szekta CörpseSmökin’ Hellstönah vezetésével rituális embrióáldozat és csoportos öngyilkosság keretében felélesztette a családi kriptában nyugvó testvéreket, megidézvén ezzel a második eljövetelt, amikor is a szekta immár élőhalott tagjaival kiegészülve adtak két botrányoktól zengő hangversenyt. Ezek után egy hullákkal zajló mámoros orgián döbbenten konstatálták, hogy a szekta egyik tagja valójában egy férfinak álcázott nőstény, ezt pedig nyilvánvalóan nem tűrhették kívül-belül rothadó maszkulin főhőseink, így négyesben visszaköltöztek a családi farmra, ahová innentől kezdve a dogmatikusan lefektetett szabályrendszer alapján nő csak levágott fejjel léphetett be.
Ettől fogva az ördög kétezer tizenegyedik évéig boldogan tivornyáztak itt az élőhalott parasztok, mélyen tisztelt és szeretett disznóik, kecskéik, szarvasmarháik, csirkéik és további kedves baromfik megkapó társaságában. Egyik este azonban meglátogatta a farmot néhány rég halottnak hitt (és ténylegesen halott) családtag a messzi Texasból, egy kiadós lakomára elegendő kínaival a hónuk alatt. Az öröm hevében a megszokottnál is több lőre fogyott, így újra kézbe kerültek a bendzsók, és az immár kilenc főből álló család minden addiginál andalítóbb muzsikaszót varázsolt elő a hangszerekből.
Csatlakozott tehát Terrörmann, Lörd Sheepfükkah, Püjáró Grindah, Earl Da Braindestroyah és Der Jüden Fürah a megnyerő kompániához.
Hirtelen felindulásból megjelentettek egy pillanatokon belül platinalemezzé avanzsálódó kilenc perces pajtademót „Let’s Make Some Art!” címen, melyet frissen kinevezett hadvezérük, Lörd HellCrust vezényletével rögzítettek. Azonban miután egy minden művészi igényt kielégítő dokumentum klip révén (Animal Liberatiön/Hüman Castaratiön) a brancs buksz-indexe lenyomta Osamáét, Terrörmann tetőtől talpig csőgránátba öltözve kicsattanó jókedvében öngyilkos merényletet követett el a farm tornácán, ahol éppen derűsen jammelt Sheepfükkah és Püjáró, így mindhárman életüket veszítették, már megint.
Mivel szívük rég nem dobog, a család maradék tagjait ez nem hatotta meg, hisz az fizikai képtelenség volna. Jüden Fürah tehát beült Püjáró helyére a lenyúzott asszonybőrök mögé (korábban főkolomposként vállalt teljes mértékig indokolatlan szerepet), Terrörmann megüresedett posztjára pedig egy szűzvérrel írt távirat révén Möse Lee került, egy olyan távoli rokon, aki kiszámíthatatlan kegyetlenségét hátborzongatóan visszafogott álca mögé rejti, így maga a család is rettegi nevét.
Az így hét főt számláló kartell ismét Lörd HellCrust biztoskezű irányítása mellett szalagra okádott két újabb fülbemászó slágerdalt, decemberben pedig megindítja mindent elsöprő háborúját a kultúra, a sznobizmus és úgy en block az emberiség ellen. Áldozz hát te is, ha kedves az életed!
